Sziasztok!
Ez lesz az első bejegyzés ezen a blogomon. Szerintem fontos az első benyomás, szóval valami vidám történettel kezdenék…
Az első (igazából a nulladik mert elsősökön
kívül nincs sok ember itt) napom a koliban. Úr Isten!
Mivel nagyon messze lakunk ezért nagyapám
elkísért a koliba. De minek?! Na azt nem tudom,de elkísért.
Amikor megláttam a sok szülőt meg sok idegen
gyereket, úgy gondoltam hogy inkább megfordulok és hazamegyek. DE aztán mégsem
tettem. Aztán jött az első kalandom….nem tudtam kinyitni a szoba ajtaját! Még
szerencse hogy ott volt papi is mert legalább valami hasznosat is csinált.
Később inkább hazaküldtem ne égessen le valamivel.
Ebédidőig szabadok voltunk. Körüljártuk a Kollégium
épületét, elmentünk ebédelni és jött a fekete leves.
Csoportokra osztottak minket, majd minden kis
csoport kapott két régebbi kolis lányt vagy fiút. Először is beszélgettek
velünk, próbálták oldani a feszültséget meg ilyesmi. Majd csoportos játékok következtek:
- leveleket kaptunk amin rejtvények
voltak az alapján kellett megtalálnunk a kollégiumban pár helyet
- egy kanálba tettek tojást, és úgy
kellett az akadályokat kikerülni (ez még nem is lett volna annyira nagy gáz,
csak büntetés is volt.. hagymát kellett zabálni)
- a másik feladatnak az volt a
lényege, hogy minél kevesebb testrész legyen a talajon szóval mindenki mindenki
hátán, nyakán, lábán, ölében volt
- az úgymond legeslegdurvább a
százlábú játék
Az volt a százlábú
lényege, hogy egy sorban beálltunk, mindenki lehajolj és megfogta az előtte
álló bokáját. Itt a legutolsó embernek volt mázlija. Aki sajnos nem én voltam.
Még nem is lenne annyira vészes ez a játék, ha nem előtte 10 perccel jön meg,
és nincs nálad betét. És hát ez a szerencsétlen is csak én lehetek. Még ha ez
sem lenne elég a ciki szinten, a csúcs még csak most jön! Muszáj voltam valamit
csinálni mivel nem volt nálam cucc és két napot nem bírnék ki wc papírral - tudom
undi de cselekednem kellett – így hát felhívtam anyát. Aki felhívta mamámat,
aki szólt papónak hogy hozzon be nekem. Vérciki volt de azt hittem hogy
megúszom a kínos szitut, de NEM! Ugyanis drága nagyszüleim kis aranyos
tisztaságit küldtek nekem maximum vagy 3db-ot. Na ezzel húzd ki két napig
valahogy Kath!
Ezt a játékot
megpróbáltam behúzott farpofával megcsinálni, több kevesebb sikerrel, és mint
kiderült a srác aki mögöttem állt nem vett észre semmit. Szerencsére.
Este kiderült hogy
4en leszünk a szobában. Csak hát az egyik lány (aki nem árulta el a nevét)
sírva húzott el. Azt hittük, hogy megbántotta valaki vagy ilyesmi, de mint
kiderült csak fájt a hasa és az anyja hazavitte.
A másik két csaj
egész rendes volt. Elbeszélgettünk, lementünk az ebédlőbe vacsizni, majd
kötelezően ajánlott kolibulira mentünk. Hát…elég cink volt. Pár idősebb fazon
táncolt meg próbálták feldobni az embereket de mindenki szégyenlős volt ezáltal
a táncparkett halott volt. Mikor vége lett a szenvedésnek, a fiúknak lent
kellett maradni pakolni (muhahaha), mi pedig mentünk fel fürödni.
A második nap
reggele borzasztó volt! 5.45kor keltünk, direkt mert mondták hogy reggel
felköltenek minket reggeli tornázni és nem hagynak felöltözni. É mi megelőztük
őket: felöltöztünk, megcsináltuk a hajunkat egy kis smink és már csengettek és
ordítottak hogy jó reggelt. Milyen kis cukik.
Olyan jó volt látni
mi hárman egész türhetően néztünk ki, a többi csaj meg…. Hát egyszerűen szarul.
A fiúkat bezzeg
hagyták felöltözni a kis mocskok! Nagyon jól esett korán reggel öt kolikör
futás meg plusz torna. És ha még ez nem lenne elég, még fel is vették.
Arra a napra békén hagytak
minket, és késő délután mentünk haza.
Összességében egész
jó kis napok voltak ezek.
Ha valaki
kollégiumba készül, jól készüljön fel és vigyen magával betétet! :D
PRóba
VálaszTörlés