Az első hetek voltak a legjobbak.
Ismerkedtünk, beszélgettünk és nagyjából ennyi. Majd jött a következő és a
következő hét, később az első dolgozatok, és rájöttem hogy már Október
van…November….December…BASSZUS lassan félév, és ismernem kéne az osztályomat!
Amennyit tudok róluk az számomra nagyon
unszimpatikus. Vannak kedves emberek, van pár bunkó is, de senki nincs akivel
lényegesebb dolgokról tudnék beszélni nemcsak a házikról meg a tanárokról. Én
úgy érzem megtettem minden tőlem telhetőt, nyitottam emberek felé, de ennyi
volt a maximum amit kaptam tőlük:
- Szia.
- SziaJ
- Mi a házi?
- 18. oldalon a kettes feladat
- Köszi!
Az előző osztályomba is ez volt. Kihasználtak.
Pedig azt hittem hogy minden jó lesz, ott lesz Nicol és minden jó lesz és
leszarom a sok köcsögöt. Csak hát nem úgy jöttek össze a dolgok…
Másik osztályba menekültem, ahol 40-en
ismétlem 40-EN VANNAK! De mind a negyvenet szeretem, és azt hiszem ők is
bírnak. Így ismerkedtem meg->
Destiny Hallal, akivel egy koliba vagyunk, és
nagyon szeretem a természetét olyan kedves és folyton mosolygós csajszi. (Aki
szerelmes egy bisex srácba aki igazán helyes, de ne mondjátok meg neki, hogy
elmondtam!)
James Bellel, aki a legviccesebb és egyben
leggyerekesebb de imádnivaló és lelkizős fiú a világon. Olyan mintha egy bátyus
lenne, aki ha szomorú vagy lelkizik veled, és közben megnevettet. Vele is egy
koliba vagyok.
Azt hiszem az első más osztályban lévő lány
akit megismertem az Emma Johnson. Úgy történt, hogy egy nap ott maradtam a
suliba. Egyszerűen nem volt
kedvem megmozdulni. Ismeritek ezt az érzést?! Na szóval ott vagyok az aulába,
pár osztálytársamat vélem felfedezni, így hát odamentem hozzájuk. Dumáltunk meg
minden, és jött egy lány. Ez volt Emma. Bemutatott neki az osztálytársam és
beszélgettünk, és ahhoz képest hogy aznap ismertük meg egymást, elmondta a
legféltettebb titkát. Nagyon aranyos kedves ( márakihez ), és utólag rájöttem
hogy azért szeretem annyira mert a legjobb barátnőmre, Nicolra hasonlít nagyon.
Bár van egy különbség: Nicol utálja a cigit. Emma viszont erős dohányos! De nem
ítélem el, így is kedvelem.
A második
ember nagyjából akit megismertem az Daniel Owen. Ez egy vicces sztori. A
gimiben az egyik tanár úgy gondolta, elvisz pár elsőst bowlingozni. Amikor
jelentkezni lehetett hiányoztam, de a cuki osztály felírt rá. Először nem
akartam menni, úgy gondoltam, hogy időpocsékolás, stb. De láttam hogy egy
csomóan mennek, és Emma rávett meg persze Destiny, hogy menjek velük hamár fel
is írattak. Mentem velük, és egy ismerős srác állt mellettem. Csak szimplán
odamentem hozzá és megszólaltam.
- Tudom ki vagy. A
neved Daniel Owen.
- Igen tényleg.
Honnan ismersz?- kérdezte, és mondtam
hogy mindig láttam a folyosón. (Elég feltűnő alak)
Nagyon helyes,
mindig fekete cuccba jár, és cuki túrnivaló haja van. A szeme barna, világos
barna. Ha valaki meglátja egyből belezúg. Aztán bejelöltem facebookon, és
beszéltünk, lelkiztünk, és ismerkedtünk. Majd kiderült hogy van egy Kathrine
nevű barátnője, aki 2 évvel
idősebb nála. Nem akartam vitázni, ha nekik így jó, akkor felőlem okés a dolog.
Áldásom rájuk.
Na szóval bowling. Mivel a közelében akartam lenni Daninek és
mivel nem akart bowlingozni, átmentünk a biliárd terembe. Nagyon profi volt! De
sajna hamar elhúzott, mert ment zongoraórára.
A következő ismerős áldozat Taylor Foster, aki Daniel
talpnyalója fogalmazzunk így. Mindig az árnyékában van, szinte csak vele
beszél, és látszik rajta hogy örökös második. Ilyen a kisugárzása. Kedves,
aranyos meg minden de nagyon gyerekes! Még Dani….mindent félreért. Szép barna
haja van, kicsit göndör, elég magas kb olyan 180 cm lehet, és mélybarna szinte
már fekete szeme van. Álomszép. Ha a szemébe nézek akkor elvesztem.
Majd megismerkedtem Emili Coxal aki Emma egyik barátnője.
Nagyon aranyos, kedves, és nagyon pici csaj. Amikor először láttam a kabátját
azon röhögtünk, hogy úgy néz ki abban a kabátban mint Macklemore.
Ez az én kis baráti társaságom az iskolában. Nuku
osztálytárs, és sok más jó ember vesz körül. Az osztályommal az a baj, hogy
egyszerűen nem akarnak meg ismerni, ha nyitok feléjük, nem érzem hogy valaki
foglalkozna vele. Az osztályfőnök megjegyezte utolsó tanítási nap hogy olyan
izé vagyok. Hát ez kedves, köszi tanár úr!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése