IV,rész-Élménybeszámolók

Gyorsan mindenből adok egy kis ízelítőt. Egész suru volt számomra ez a hét. Mondjuk, egész szerencsésnek gondolhattok, ugyanis kimaradtam a végső hajrából, a félév utolsó hetéből. Én mondjuk annyira nem sajnálom ezt a dolgot. Legalább nem tudtam rontani.

A pénteki napom nem úgy telt, mint ahogy én elterveztem. Azt gondoltam, hogy túlesek gyorsan a sulin, majd sietek haza pihenni. Ehelyett nem bírtam felkelni és kihívták a koliba a mentősöket, és a hétvégém egy klinikán töltöttem. De hát a dolog jó oldala, hogy volt tv és nem unatkoztam annyira. És kipihentem magam. És kiokádtam magam (ez a kevésbé jobb rész).

A szobatársaim…Na velük a kapcsolatom olyan pocsék lett, hogy nem is beszélünk. Úgy érzem magam, mintha idegen lennék. Biztos mindenki tudja milyen ez az érzés. Ha nem olvasnék, és/vagy nem néznék sorozatokat akkor szerintem idegösszeroppanást kapnék. DE! Még tartom magam, és még bírom a gyurődést. Blair utál a legjobban pedig ellene nem tettem semmit. Mégha a többiekkel nem is viselkedtem mindig normálisan, de Blair volt az a lány akit jobban megkedveltem. És tudtam ha jóban vagy vele akkor kedves meg vicces de ha nem, akkor tönkreteszi az életedet. Eljött az a pillanat, amikor elkezdett hiányozni a tv.

A legszebb dolog az egészben, hogy az állítólagos legjobb barátaim még rám sem írtak facen hogy élek-e még. Ilyen helyzetben tudja meg az ember hogy kire számíthat igazán. Például ha egy kórházban betegen fekszik.

~~~

A félév. Nagyon elbasztam a jegyeimet. De nagyon-nagyon. És olyan lelkiismeret furdalásom van e-miatt, hogy nem tettem eleget, és hogy - mit tudom én – nem lehetnek rám büszkék a szüleim. Hah! Mondjuk ez egész viccesen hangzik. Mintha valaha is érdekelt volna mit gondol rólam a drága édes apukám. Ő nagyívben leszarja a fejemet, még nem is törődik velem, csak néha a látszat kedvéért. Persze akkor ő a minta apa aki mindent megad a kislányának és ő számára az egyetlen és védelmezi stb. stb. Bárcsak így lenne. De nekem ez jutott, ezzel érem be.

III.rész-Vissza a múltba

Nem tudom leírni a gondolataimat, de megpróbálkozom vele.

Tegnap, ugyebár szilveszter volt, más néven új évet köszönthettünk. Az én ünneplésem ugyan olyan volt, mint mindig: Itthon ültem, és bánkódtam. Ilyenkor mindig arra gondolok, hogy más a családjával van és bulizik, vagy a barátaival bulizik, én pedig nyugtatgatom a kutyámat, mert egész éjjel félt a petárdák zajától. Igazából észre sem vettem az éjfélt. Anyukám eszébe ötlött, hogy játszunk. Szóval elmondhatom magamról hogy tavaly kártyáztam a szüleimmel. Milyen felemelő érzés. (Ja, mégse).

2016. van. Ugyanolyan év lesz, mint bármelyik másik. Hiába tesz új évi fogadalmat, nem azért fogja beváltani mert megfogadta, hanem magáért. Vagy szimplán letesz a dologról mert feladja. Én sosem teszek fogadalmat, mert feleslegesnek tartom. Máskor is tűzhetek ki célokat magamnak, nem csak 2015. 365.napján vagy épp 2016. 1. napján, hanem bármikor.

Az év első napja…Számomra az új év annyit jelképez, hogy új naptárat kell venni. Valahogy egyáltalán nem foglalkoztat az ünneplés, soha nem is érdekelt. Még pezsgőt sem szoktunk bontani.

A mai nap elterveztem, hogy tanulni fogok. Hááát,…mit ne mondjak, ez a tervem annyira nem vált be. Megcsináltam a házit, és ennyi. Úgy döntöttem inkább filmezek. És eszembe jutottak a régi szép idők amikor minden kis tini a Disney filmeket nézte mint a High Shool Musical, vagy a Limonade Mouth…úgy döntöttem hogy megnézem a Camp Rock-ot azaz a Rock Tábort. Régen imádtam az a filmet, és elmondhatom, a mai napig szeretek mesét nézni. Nézzétek vissza a régen látott filmeket, és teljesen más szemmel fogjátok látni a dolgokat. Megnéztem mind a két részét, és egyáltalán nem csalódtam. Azt hiszem, igazán ki tudtam sírni magam most. Együtt éreztem a szereplőkkel, együtt sírtam felük és együtt nevettem. A végén még a hideg is kirázott, elkezdtem izzadni, és fogalmam sem volt mi történik velem, csak sírtam és sírtam és énekeltem a szereplőkkel, és jól éreztem magam egyedül, az év első napján, hajnali 2.21-kor, egy tök sötét szobában. És úgy gondoltam az élményt meg kell osszam veletek, és ösztönzök mindenkit hogy aki nem látta feltétlenül nézze meg!

Egy kis rövid gondolat kószált bennem, és muszáj voltam szavakba öntetni az érzésem.