Nem tudom leírni a gondolataimat, de
megpróbálkozom vele.
Tegnap, ugyebár szilveszter volt, más néven új
évet köszönthettünk. Az én ünneplésem ugyan olyan volt, mint mindig: Itthon
ültem, és bánkódtam. Ilyenkor mindig arra gondolok, hogy más a családjával van
és bulizik, vagy a barátaival bulizik, én pedig nyugtatgatom a kutyámat, mert
egész éjjel félt a petárdák zajától. Igazából észre sem vettem az éjfélt.
Anyukám eszébe ötlött, hogy játszunk. Szóval elmondhatom magamról hogy tavaly
kártyáztam a szüleimmel. Milyen felemelő érzés. (Ja, mégse).
2016. van. Ugyanolyan év lesz, mint bármelyik
másik. Hiába tesz új évi fogadalmat, nem azért fogja beváltani mert megfogadta,
hanem magáért. Vagy szimplán letesz a dologról mert feladja. Én sosem teszek
fogadalmat, mert feleslegesnek tartom. Máskor is tűzhetek ki célokat magamnak,
nem csak 2015. 365.napján vagy épp 2016. 1. napján, hanem bármikor.
Az év első napja…Számomra az új év annyit
jelképez, hogy új naptárat kell venni. Valahogy egyáltalán nem foglalkoztat az
ünneplés, soha nem is érdekelt. Még pezsgőt sem szoktunk bontani.
A mai nap elterveztem, hogy tanulni fogok. Hááát,…mit
ne mondjak, ez a tervem annyira nem vált be. Megcsináltam a házit, és ennyi.
Úgy döntöttem inkább filmezek. És eszembe jutottak a régi szép idők amikor
minden kis tini a Disney filmeket nézte mint a High Shool Musical, vagy a
Limonade Mouth…úgy döntöttem hogy megnézem a Camp Rock-ot azaz a Rock Tábort.
Régen imádtam az a filmet, és elmondhatom, a mai napig szeretek mesét nézni.
Nézzétek vissza a régen látott filmeket, és teljesen más szemmel fogjátok látni
a dolgokat. Megnéztem mind a két részét, és egyáltalán nem csalódtam. Azt
hiszem, igazán ki tudtam sírni magam most. Együtt éreztem a szereplőkkel,
együtt sírtam felük és együtt nevettem. A végén még a hideg is kirázott,
elkezdtem izzadni, és fogalmam sem volt mi történik velem, csak sírtam és
sírtam és énekeltem a szereplőkkel, és jól éreztem magam egyedül, az év első
napján, hajnali 2.21-kor, egy tök sötét szobában. És úgy gondoltam az élményt
meg kell osszam veletek, és ösztönzök mindenkit hogy aki nem látta feltétlenül
nézze meg!
Egy kis rövid
gondolat kószált bennem, és muszáj voltam szavakba öntetni az érzésem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése